A kőbányai Dreher Sörgyárak Zrt. Kőbányán található, a Jászberényi úton, ami egyike a három legnagyobb kapacitású sörgyárnak Magyarországon. Az itteni nagyjából kétórás Sörutazás programot csütörtökönként hirdetik meg, ahol végigkövethetjük, hogyan lesz a komlóból csapolt sör.

A sör legfontosabb alapanyagai a maláta, a komló, az élesztő, és a víz. Először a malátázással elő kell készíteni a sörfőzéshez az árpát, a folyamat lényege, hogy oldhatóvá váljon az árpában lévő fehérje és felszabaduljanak a sörfőzéshez szükséges alapanyagok. Ezután vizet adnak a megőrölt malátához, az így készült keveréket nevezik cefrének. Többek között a cefrézés idejétől és hőmérsékletétől függ a sör színe és alkoholtartalma is. A cefréből a szűrőkádakban kettéválik a törköly és az édes sörlé.  Utóbbit felforralják, hozzáadják a komlót, majd lehűtik, és beleteszik a sörélesztőt. Ekkor beindul az erjedés folyamata, így az élesztő alkohollá és szén- dioxiddá válik. Ahhoz, hogy igazán élvezhető sört kapjunk a poharunkba, fontos, hogy az elkészült nedűt még frissen, a lehető leggyorsabban csomagolják. Ennek érdekében pasztörizálják is a sört.

A túra elején egy rövidfilmet vetítenek a sör világtörténetéről, majd a Sörmúzeumban kiállítást láthatunk a magyarországi sörfőzésről a céhrendszertől egészen a mai modern technikáig. 1854-ben alakult meg a Kőbányai Serfőző Társaság, majd 1862-ben Dreher Antal felvásárolta a gyártelepet, és 1907-ben tudtak teljesen függetlenné válni. Számomra meglepő volt, hogy édességeket (kekszet, csokit) is gyártottak régen a Dreher márkanév alatt. Emellett láthatunk söröspalack- és söröskorsó-gyűjteményt, valamint a múzeumban találjuk a Dreher hatalmas kőből faragott címerét is.

A modern, számítógépes vezérlésű gyártási módokat a hagyományos technikákkal ötvözik, mivel a Zsolnay csempékkel díszített főzőüzemben meghagyták a régi rézüstöket. Elképzelhetetlen mennyiségeket állítanak elő, egy óra alatt több ezer hektoliter készül az üzemben. Engem érdekelt volna az is, hogy ilyen hatalmas volumenű gyártás mellett, milyen hibaaránnyal dolgoznak, de erre a zavarba ejtő kérdésre a konkurenciáik miatt nem adott konkrét választ idegenvezetőnk (vagy valóban nem is tudta).

A Sziget fesztivál időszaka különös megterhelést jelent az üzemnek, mivel a Dreher a sziget hivatalos söre, így ilyenkor különösen megugrik a sörfogyasztás. Nyaranta a sörgyár területén is szoktak fesztivált rendezni.

A Dreher mellett itt gyártják az Arany Ászokat, a Pilsner Urquellt, a Kozelt, a Miller Genuine Draftot, a Kanizsait, természetesen a Kőbányait és a licenc alapján készülő Hofbräut is.

Az óriási telep rengeteg embernek ad munkát, ennek ellenére mégis teljesen kihaltnak tűnt. Idegenvezetőnk szerint itt nagyjából annyi a népsűrűség, mint Alaszkában, túránk során alig találkoztunk egy-két lézengő emberrel. Az elhagyatottnak tűnő udvaron épületméretűre felstócolt sörösrekeszeket találunk, amiket a különböző vendéglátóegységek küldenek vissza a gyárnak.

Megtudhattuk azt is, hogy a minőségi söröket mindig zöld üvegbe palackozzák, és megismerhettük több magyar kifejezés eredetét, például, hogy a sör gyártásakor alkoholt tartalmazó maradékot, a sörtörkölyt megetették a disznókkal, azok ténylegesen becsíphettek tőle, innen jött a „részeg disznó” kifejezés. A sör hűtését pedig régen levegőtlen, nagy páratartalmú helyiségekben végezték, így a dolgozók gyakran „léhűtőként”elszunyókáltak munkaidőben. A hűtés már teljesen automatizált, úszómedence méretű kádakban folyik. Szinte kedvet kaptunk beleugrani, és pancsolni egyet a folyékony kenyérben.

A jegy ára kétezer forint (diákkedvezménnyel ezerötszáz), és tartalmazza két pohár sör elfogyasztását is a dolgozói pubban a túra végén. A kóstolóval, múzeummal és az idegenvezetéssel együtt szerintem abszolút megér ennyi kiadást.

Sörutazásra jelentkezni pedig itt lehet. 

Fotók: Csolics Filip